Ön jelenleg a Zsidó Világkongresszus magyar nyelvű Internetes oldalán van.
A honlap teljes, angol nyelvű változatának megtekintéséhez kérjük kattintson ide

כל ישראל ערבים זה לזה

" Minden zsidó felelős minden zsidóért "

A Zsidó Világkongresszus a világ 100 országának zsidó közösségeit és szervezeteit képviselő nemzetközi szervezet. Közben jár az érdekükben kormányoknál, parlamenteknél, nemzetközi szervezeteknél és más vallások képviselőinél. A Zsidó Világkongresszus a zsidó nép legnagyobb képviselete, politikailag semleges.

“Kol Yisreal Arevim Zeh beZeh - Minden zsidó felelős miden zsidóért” - a Talmud e mondata magába sűríti a Zsidó Világkongresszus létrehozásának alapvető célját. A svájci Genfben 1936-ban megalapított Zsidó Világkongresszus a kezdetektől fogva a zsidók és a zsidó közösségek jogaiért folytatott küzdelem frontvonalában van.

Megalakulása óta a Zsidó Világkongresszus - “a zsidó nép diplomáciai képviselete” - számtalan célért küzdött. Igazságot követelt a Holokauszt áldozatainak, illetve az ő leszármazottaiknak, amibe beletartozott a nácizmus idején elszenvedett megpróbáltatásokért járó anyagi kárpótlás is. Óvta a Holokauszt emlékét; elérte az eltulajdonított zsidó javak visszaszolgáltatását vagy azok jóvátételét, a svájci bankokkal pedig megegyezett az úgynevezett “alvó számlákon” tárolt vagyonról. Közbenjárt azért, hogy a szovjet zsidók letelepedhessenek Izraelben, vagy születési helyükön szabadon gyakorolhassák vallásukat. Leleplezte, hogy Kurt Waldheim osztrák elnök, egykori ENSZ-főtitkár hazudott háborús múltjáról. Szembeszállt az antiszemitizmussal és az izrael létjogosultságát megkérdőjelező törekvésekkel. Emellett folyamatosan támogatja Izrael államot és annak lakosságát arra irányuló küzdelmében, hogy békében éljen szomszédaival.

A Zsidó Világkongresszus évtizedek óta különleges kapcsolatot ápol a Szentszékkel is, melynek során párbeszédet alakított ki a Római Katolikus Egyházzal. A Kongresszus dolgozik a vallásközi kapcsolatok kiépítésén a többi keresztény egyházzal, a muzulmán közösségek képviselőivel és más vallásokkal is.

A Zsidó Világkongresszus munkáját a Ronald S. Lauder elnök vezette Végrehajtó Bizottság irányítja, amely rendszeresen ülésezik. A Zsidó Világkongresszus Kormányzó Tanácsa évente, a Zsidó Világkongresszus Plenáris Gyűlése pedig négyévente találkozik. Utóbbira minden zsidó tagszervezet és közösség delegál küldötteket, akik megválasztják a Zsidó Világkongresszus vezetőségét és meghatározzák a Kongresszus feladatait, irányvonalát. 

A Zsidó Világkongresszus tagjai a zsidó közösségi képviseleti szervek a világ 115 országában, valamint a regionális zsidó szervezetek és néhány nemzetközi zsidó szervezet is.

A Zsidó Világkongresszus regionális tagszervezetei: az Afrikai Zsidó Kongresszus, az Euro-Ázsiai Zsidó Kongresszus, az Európai Zsidó Kongresszus, a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus, Zsidó Világkongresszus - Izrael és a Zsidó Világkongresszus - Észak-Amerika.

A következő nemzetközi zsidó szervezetek is a Zsidó Világkongresszus tagjai:

Rágalmazásellenes Liga; B'nai B'rith International; Európai Rabbik Konferenciája, Németországgal Szembeni Anyagi Követelések Konferenciája; Hillel; Zsidó Nők Nemzetközi Szervezete; Vallásközi Konzultációk Nemzetközi Zsidó Bizottsága; Nemzetközi Női Cionista Szervezet; Zsidó Diákok Világuniója; Cionista Világszervezet/Zsidó Képviselet Izraelért.

Ronald S. Lauder nemzetközi jótékony adományozó, befektető és műgyűjtő, egykori közalkalmazott 2007 júniusa óta tölti be a Zsidó Világkongresszus elnöki tisztét. Lauder elnök judaizmus iránti mély elkötelezettségét világszerte számos különböző jótékony kezdeményezése is bizonyítja.

A Zsidó Világkongresszus elnökeként Lauder nagykövet számtalan államfővel, miniszterelnökkel és kormányképviselővel találkozott, hogy közben járjon a zsidók és zsidó közösségek számára legfontosabb nemzetközi célok érdekében. Szilárdan hisz Izrael támogatásának fontosságában, különösen akkor, amikor állampolgárai támadás alatt állnak, miközben fontosnak tartja ösztönözni és segíteni a vibráló, élettel teli zsidó közösségek fejlődését az egész világon.

1983 és 1986 között Ronald S. Lauder az Egyesült Államok NATO- és Európai ügyekért felelős államtitkár-helyettese volt a védelmi minisztériumban. 1986-ban Reagan elnök bécsi nagykövetté nevezte ki. Kiküldetése alatt szoros diplomáciai kapcsolatokat épített ki a két ország között, miközben személy szerint elutasította az elnökké választott Kurt Waldheimet

Ausztriai tapasztalatai tovább mélyítették Lauder nagykövet zsidó öröksége iránt érzett megbecsülését és elkötelezettségét. Ezt követően igyekezett újjáéleszteni a zsidó életet Közép-Kelet Európában azokban a közösségekben, amelyeket feldúlt a Holokauszt, majd elnyomott a kommunizmus. 1987-ben megalapította a Ronald S. Lauder Alapítványt, amely ma már 37 zsidó iskolát, tábort és közösségi központot támogat Ausztriában, Bulgáriában, Csehországban, Fehéroroszországban, Magyarországon, Németországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában. Erőfeszítései zsidó fiatalok ezreit ébresztették zsidó örökségükre

Lauder nagykövet egy Nemzetközi Diákcsere-programot is alapított a New York-i és bécsi zsidó középiskolák diákjai számára. Mára a program kibővült berlini, budapesti, prágai, szentpétervári, szófiai és varsói iskolák diákjaival is.

1997-ben Lauder nagykövetet megválasztották a Zsidó Nemzeti Alap elnökévé, majd itt végzett tízéves sikeres munkája után a szervezet Bizottságának elnökévé. 1999 és 2001 között a Főbb Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciáját vezette.

Művészet iránti szenvedélye és az igazság iránti elkötelezettsége vitte rá arra, hogy megalapítsa a Bizottság a Műkincsek Visszaszerzéséért nevű szervezetet, amely segítette azon nemzetközi jogi szabályok elfogadását, amelyek lehetővé tették a nácik által a második világháborúban elrabolt műtárgyak visszaszerzését. A Bizottság ma is segíti fontos festmények felkutatását és visszajuttatásukat egykori tulajdonosaik örököseihez.

Lauder nagykövetet 2008-ban a Zsidó Kárpótlási Világszervezet elnökévé választották.

Lauder elnök emellett a Zsidó Örökség Bizottságának elnöke, a Yad Vashem Nemzetközi Társaság Nemzetközi Kormányzó Bizottságának igazgatója, tagja az Egyesült Államok Holokauszt Emlékbizottságának, a Zsidó Teológiai Szeminárium igazgatótanácsának, az Amerikai Zsidó Közös Segélyszervezet igazgatótanácsának, a Rágalmazásellenes Liga Alapítvány felügyelőbizottságának és az Ábrahám Alap felügyelőbizottságának. Elnöke a Brandeis Egyetem Szaharov Archívumának felügyelőbizottságának, valamint tagja a tel-avivi múzeum nemzetközi igazgatótanácsának is. Lauder nagykövet alapítása óta a Shalem Központ fontos támogatója. A Modern Művészetek Múzeumának felügyelőbizottságának is tiszteletbeli elnöke.

A Zsidó Világkongresszus-nak számos kulcsfontosságú prioritása van: tevékenyen szembeszáll az antiszemitizmus és rasszizmus minden formájával; igyekszik az jövő generációja számára megőrizni a Soá emlékét és igazságot követelni a Holokauszt áldozatainak és az ő örököseiknek; támogatja Izraelt és szembeszáll az ország létjogosultságának folyamatos megkérdőjelezésével; szembehelyezkedik a jelenlegi iráni vezetés jelentette veszéllyel, előmozdítja a vallásközi kapcsolatokat; igazságot követel az arab területekről származó zsidóknak és gondoskodik a zsidó közösségek jólétéről világszerte.

Antiszemitizmus

A kormányok és civil szervezetek erőfeszítései ellenére az antiszemitizmus továbbra is egy mély gyökerekkel rendelkező jelenség számos demokráciában. A “hagyományos” antiszemitizmus mellett pedig az antiszemitizmus új formái és kifejeződései is egyre többször jelennek meg világszerte

Közösségi ügyek

A Zsidó Világkongresszus kiemelt feladata, hogy folyamatosan kapcsolatban álljon tagszervezeteivel a világ minden pontján, és válaszoljon szükségleteikre közösségi, kulturális, oktatásügyi vagy vallási kérdésekben, és hogy előmozdítsa ezen közösségek közötti kapcsolatokat, valamint az, hogy minden szükséges segítséget megadjon nekik - különösen az apró és elszigetelt közösségeknek - amikor azok hozzá fordulnak.

A Holokauszt öröksége

Hét évtizeddel a Soá után néhány ország még mindig nem szolgáltatta vissza az ellopott zsidó vagyontárgyakat jogos tulajdonosaiknak. A Zsidó Világkongresszus az áldozatok és örököseik jogait védi, és küzd azért, hogy az emberiség történetének legnagyobb bűntettét senki se tagadhassa le vagy trivializálhassa. 

Vallásközi párbeszéd

A Zsidó Világkongresszus mindig is vezető ereje volt a három ábrahámi vallás - a judaizmus, a kereszténység és az iszlám - közötti párbeszédnek. A vallások közötti együttműködésnek fontos eleme a béke megteremtésének a világon, és elősegíti a közösségek közötti megértést.

Az iráni fenyegetés

Irán nukleáris ambíciói veszélyt jelentenek szomszédaira és az egész világra. Irán a terrorizmus egyik legfontosabb finanszírozója. Irán vezetői, legfőképpen Ahmadinezsád elnök, újra és újra megkérdőjelezik vagy tagadják a Holokausztot és fenyegetik Izraelt. 

Izrael

Izrael, mint zsidó állam létének legitimitását folyamatosan megkérdőjelezik világszerte. A Zsidó Világkongresszus és tagszervezetei tevékenyen védik Izrael létjogosultságát, kiállnak mellette minden szinten és támogatják a méltánytalan és elfogult támadásokkal szemben. 

Zsidók az arab területekről

Jól ismert azon zsidók nehéz helyzete, akik arab területekről menekültek el 1948 után, vagy továbbra is ott élnek. A Zsidó Világkongresszus elkötelezett amellett, hogy ügyüket a kormányok és nemzetközi szervezetek elé vigye.

Amikor 1936 augusztusában a svájci Genfben összegyűlt a zsidó közösségek 32 országból érkezett 230 küldötte, hogy megalapítsa a Zsidó Világkongresszust, a veszély már világos volt és nagyon is valóságos: a náci Németországban üldözték és megfosztották jogaiktól a zsidókat. Az antiszemitizmus egyre erősödő hulláma pedig Európa-szerte súlyosan érintette őket

Az új szervezet legfontosabb céljai közé tartozott, hogy mozgósítsa a zsidó népet és a demokratikus erőket a náci támadás ellen, hogy mindenütt harcoljon az egyenlő politikai és gazdasági jogokért, hogy támogassa egy Zsidó Nemzeti Haza létrehozását Palesztinában, és hogy létrehozzon egy világméretű képviseletet a zsidók számára, amelynek alapja a zsidók egységének elve, amely demokratikusan szervezett és amely képes cselekedni a közös ügyek érdekében.

A Zsidó Világkongresszus volt az a szervezet, amely 1942-ben a Gerhart Riegner főtitkár által küldött, történelmi jelentőségű “Riegner Táviratban” felhívta a szabad világ figyelmét a náci Holokausztra és ezzel nyomást gyakorolt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőire, hogy azonnal cselekedjenek. A Zsidó Világkongresszus létrehozott egy segélyszervezetet a zsidó háborús menekültek megsegítésére, és együttműködött a Nemzetközi Vöröskereszttel a németek által elfoglalt területeken élő zsidók védelmének érdekében.

A háború alatt a Zsidó Világkongresszus tevékenyen lobbizott a Szövetséges kormányoknál, hogy adjanak vízumot az európai zsidó menekülteknek, és hogy biztosítsák a zsidó kisebbségek jogainak visszaállítását a Szövetségesek által felszabadított területeken. Egy náci vezetővel való közvetlen tárgyalássorozat után a Zsidó Világkongresszus 1945 áprilisában elérte, hogy 4500 fogoly kiszabaduljon a ravensbrücki női koncentrációs táborból

A második világháború után a Zsidó Világkongresszus belefogott az európai zsidó közösségek újjáépítésébe, segítséget nyújtott a menekülteknek és a Soá túlélőinek, sürgette, hogy Németország kártalanítsa az áldozatokat, és harcolt azért, hogy büntessék meg azokat a náci vezetőket, akik emberiség elleni bűntetteket követtek el. 

Nahum Goldmann Zsidó Világkongresszus elnök 1951-ben létrehozta a Németországgal Szembeni Anyagi Követelések Konferenciáját a jóvátételi követelések kezelésére. Egy évvel később aláírták a Luxemburgi Egyezményt Nyugat-Németországgal. Ennek a megállapodásnak köszönhetően közel 300 000 zsidó Holokauszt-túlélő összesen 60 milliárd amerikai dollárnak megfelelő kárpótlást és nyugdíjat kapott Németországtól az elmúlt hat évtizedben.

Emellett a Zsidó Világkongresszus sikeresen lobbizott az ENSZ-nél és a kormányoknál Izrael megalapításáért. A Zsidó Világkongresszus 1948 után figyelmét az arab országokban élő zsidó menekültekre fordította, valamint ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a Szovjetunióban élő zsidók helyzetére, akik végül engedélyt kaptak arra, hogy Izraelbe költözzenek, vagy saját közösségükben maradjanak és ott szabadon gyakorolják vallásukat.

Edgar M. Bronfman elnöksége (1979-től 2007-ig) idején a Zsidó Világkongresszus leleplezte az osztrák elnök, illetve ENSZ-főtitkár Kurt Waldheim náci múltját. Az 1990-es években a Zsidó Világkongresszus sikeresen lobbizott a Holokauszt áldozatainak svájci, illetve más országokban található “alvó számlákon” található javainak visszaszolgáltatásáért, illetve gondoskodott arról, hogy ezek a források jogos tulajdonosaikhoz kerüljenek, vagy megfelelő kárpótlást kapjanak utánuk. Összesen 17 országban állítottak fel bizottságokat a Holokauszt idején eltulajdonított vagyontárgyak, köztük műkincsek felkutatására. Az így megtalált javakat világszerte számtalan program finanszírozására használták. 

A Zsidó Világkongresszus harcolt a munkatáborokba elhurcolt zsidók és nem zsidók jogiaért is, akiknek gyötrelmeit évtizedeken át nem kompenzálták. Ennek eredményeképpen 2001-ben Németországban létrehoztak egy ötmilliárd dolláros alapot. 

A Zsidó Világkongresszus emellett vezető szerepet vállalt a más vallásokkal, különösen a katolikus egyházzal való jobb kapcsolat kialakításában. Előmozdította a diplomáciai kapcsolatok 1993-as felvételét Izrael és a Szentszék között. 

A Zsidó Világkongresszus mára az egyetlen valódi globális zsidó szervezet, amelynek a világ több mint száz országában vannak tagszervezetei illetve közösségei.

A Zsidó Világkongresszus küldetése, hogy elősegítse a zsidó nép egységét és képviselje annak érdekeit, hogy biztosítsa a vallási, spirituális, kulturális és társadalmi örökségének folytonosságát és fejlődését. A Zsidó Világkongresszus többek között törekszik arra, hogy:

• erősítse a zsidó közösségek közötti szolidaritást a világban, és felismerve, hogy a kortárs zsidó identitásban központi szerepet játszik Izrael, törekszik arra, hogy erősítse a zsidó közösségek és a diaszpórában élő zsidók kapcsolatát Izraellel;

• biztosítsa a zsidók és zsidó közösségek jogait, státuszát és érdekeit, illetve megvédje őket ott, ahol ezeket megtagadják, megsértik vagy fenyegetik;

• bíztassa és segítse a zsidók társadalmi, vallási és kulturális életének kreatív fejlődését világszerte, hogy segítse a zsidó oktatást és a zsidó értékek fejlődését, hogy biztosítsa a zsidó folytonosságot és a zsidó hagyományok generációk közötti átörökítését;

• segítse a zsidó közösségeket zsidó identitásuk megerősítésében, illetve problémáik megoldásában politikai, jogi, társadalmi, vallási, kulturális vagy gazdasági téren;

• képviselje a tagszervezeteit és a zsidó népet, illetve érdekükben eljárjon kormányoknál, kormányszerveknél, nemzetközi és kormányközi szervezeteknél, civil szervezeteknél, vallásközi csoportoknál, más vallások képviselőinél vagy polgári szerveződéseknél;

• megőrizze a Holokauszt, illetve a Soá alatt elpusztított milliónyi zsidó és számtalan zsidó közösség emlékét, és hogy közbenjárjon a túlélők és családtagjaik érdekében;

• harcoljon az antiszemitizmus minden megjelenési formája ellen, és hogy felhívja a közvélemény figyelmét arra, milyen veszélyeket rejt magában a vallási, faji vagy etnikai intoleranciára, elnyomásra vagy üldöztetésre való izgatás;

• elősegítse és támogassa a vallásközi párbeszédet, és részt vegyen abban; valamint hogy .

• bátorítsa és elősegítse a nemek közti egyenlőséget, illetve a fiatal zsidók részvételét a zsidó közösségek és szervezetek vezetésében.

A Zsidó Világkongresszus törekedni fog a kormányokkal, nemzetekkel és egyénekkel történő együttműködésre a fenti célok elérésének érdekében a béke, szabadság, egyenlőség és igazság szellemében.