History

Amikor 1936 augusztusában a svájci Genfben összegyűlt a zsidó közösségek 32 országból érkezett 230 küldötte, hogy megalapítsa a Zsidó Világkongresszust, a veszély már világos volt és nagyon is valóságos: a náci Németországban üldözték és megfosztották jogaiktól a zsidókat. Az antiszemitizmus egyre erősödő hulláma pedig Európa-szerte súlyosan érintette őket.

Az új szervezet legfontosabb céljai közé tartozott, hogy mozgósítsa a zsidó népet és a demokratikus erőket a náci támadás ellen, hogy mindenütt harcoljon az egyenlő politikai és gazdasági jogokért, hogy támogassa egy Zsidó Nemzeti Haza létrehozását Palesztinában, és hogy létrehozzon egy világméretű képviseletet a zsidók számára, amelynek alapja a zsidók egységének elve, amely demokratikusan szervezett és amely képes cselekedni a közös ügyek érdekében.

A Zsidó Világkongresszus volt az a szervezet, amely 1942-ben a Gerhart Riegner főtitkár által küldött, történelmi jelentőségű “Riegner Táviratban” felhívta a szabad világ figyelmét a náci Holokausztra és ezzel nyomást gyakorolt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőire, hogy azonnal cselekedjenek. A Zsidó Világkongresszus létrehozott egy segélyszervezetet a zsidó háborús menekültek megsegítésére, és együttműködött a Nemzetközi Vöröskereszttel a németek által elfoglalt területeken élő zsidók védelmének érdekében.

A háború alatt a Zsidó Világkongresszus tevékenyen lobbizott a Szövetséges kormányoknál, hogy adjanak vízumot az európai zsidó menekülteknek, és hogy biztosítsák a zsidó kisebbségek jogainak visszaállítását a Szövetségesek által felszabadított területeken. Egy náci vezetővel való közvetlen tárgyalássorozat után a Zsidó Világkongresszus 1945 áprilisában elérte, hogy 4500 fogoly kiszabaduljon a ravensbrücki női koncentrációs táborból.

A második világháború után a Zsidó Világkongresszus belefogott az európai zsidó közösségek újjáépítésébe, segítséget nyújtott a menekülteknek és a Soá túlélőinek, sürgette, hogy Németország kártalanítsa az áldozatokat, és harcolt azért, hogy büntessék meg azokat a náci vezetőket, akik emberiség elleni bűntetteket követtek el.

Nahum Goldmann Zsidó Világkongresszus elnök 1951-ben létrehozta a Németországgal Szembeni Anyagi Követelések Konferenciáját a jóvátételi követelések kezelésére. Egy évvel később aláírták a Luxemburgi Egyezményt Nyugat-Németországgal. Ennek a megállapodásnak köszönhetően közel 300 000 zsidó Holokauszt-túlélő összesen 60 milliárd amerikai dollárnak megfelelő kárpótlást és nyugdíjat kapott Németországtól az elmúlt hat évtizedben.

Emellett a Zsidó Világkongresszus sikeresen lobbizott az ENSZ-nél és a kormányoknál Izrael megalapításáért. A Zsidó Világkongresszus 1948 után figyelmét az arab országokban élő zsidó menekültekre fordította, valamint ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a Szovjetunióban élő zsidók helyzetére, akik végül engedélyt kaptak arra, hogy Izraelbe költözzenek, vagy saját közösségükben maradjanak és ott szabadon gyakorolják vallásukat.

Edgar M. Bronfman elnöksége (1979-től 2007-ig) idején a Zsidó Világkongresszus leleplezte az osztrák elnök, illetve ENSZ-főtitkár Kurt Waldheim náci múltját. Az 1990-es években a Zsidó Világkongresszus sikeresen lobbizott a Holokauszt áldozatainak svájci, illetve más országokban található “alvó számlákon” található javainak visszaszolgáltatásáért, illetve gondoskodott arról, hogy ezek a források jogos tulajdonosaikhoz kerüljenek, vagy megfelelő kárpótlást kapjanak utánuk. Összesen 17 országban állítottak fel bizottságokat a Holokauszt idején eltulajdonított vagyontárgyak, köztük műkincsek felkutatására. Az így megtalált javakat világszerte számtalan program finanszírozására használták.

A Zsidó Világkongresszus harcolt a munkatáborokba elhurcolt zsidók és nem zsidók jogiaért is, akiknek gyötrelmeit évtizedeken át nem kompenzálták. Ennek eredményeképpen 2001-ben Németországban létrehoztak egy ötmilliárd dolláros alapot.

A Zsidó Világkongresszus emellett vezető szerepet vállalt a más vallásokkal, különösen a katolikus egyházzal való jobb kapcsolat kialakításában. Előmozdította a diplomáciai kapcsolatok 1993-as felvételét Izrael és a Szentszék között.

A Zsidó Világkongresszus mára az egyetlen valódi globális zsidó szervezet, amelynek a világ több mint száz országában vannak tagszervezetei illetve közösségei.